Eletjel bovebben

Sokat gondolkodtam, hogyan kezdjem a postot es hogy elkeruljem a kozhelyet, miszerint minden kezdet nehez. Ha meg tobbet gondolkodom, konnyen elroppennek a hetek, es nem lesz a postbol semmi. Igy hat inkabb megadom magam: minden kezdet nehez. A teljesen mas kornyezet, mas emberek, mas nyelv, mas idojaras indukalt bennem egyfajta konnyed depressziot az elso par nap. Ugyanazt ereztem, amit 18 evesen, amikor Pestre kerultem a koleszba illetve amikor Amszterdamban elkezdtem dolgozni. Mit keresek en itt? Kik ezek az emberek korulottem? Jo ez nekem? Miert nem tudtam otthon maradni a tutiban? Ezen kerdesek motoszkaltak a fejemben es tuntek el szep lassan, ahogy teltek a napok es megszoktam az uj helyzetet.

Nagyon egyszeru eletbe csoppentem bele itt. Szegeny, falusi kornyezet, foldutak, nadkunyhok es rengeteg gyerek. Egesz nap egy szal rovidgatyaban es papucsban flangalok, amit nagyon elvezek. Mindig forrosag van, kiveve ha felhos az eg. Ekkor csak nagyon meleg van. Este is hasonlo a helyzet, de a ventillatoroknak koszonhetoen jar a levego, igy jokat tudok aludni. A nap nagy reszeben ulok a tornacon es olvasok, nyelvet probalok tanulni vagy a gyerekekkel jatszom. Mar tudnak kartyavarat epiteni, autoskartyazni, pirospacsizni, ugroiskolazni, sorversenyezni, sot mar a lorum (magyarkartya jatek) rejtelmeibe is beavattam nehanyukat. Ha kicsattogok a falu foterere (roplabda palya), akkor rogton korbe sereglenek a kolykok, emelgetem oket, kezet fogunk, ordibaljak a nevem. Persze pillanatok alatt leizzadok, buzlok, mint az allat, de ez nem zavarja oket. Leulok pihegni, ekkor elkezdenek csikizni en meg vissza oket. Este neha fogocskaig fajul a helyzet, kep perc utan kopnyi nyelni nem tudok. Illetve kopni igen: a tudomet ki. Ilyenkor leguggolok pihenni, ekkor elkezdenek csikizni en meg vissza oket. A nagyokkal is osszehaverkodtam, kosarlabdazni szoktunk, ami szamomra soha nem tapasztalt sikerelmennyel jar a magassag kulonbsegbol kifolyolag. Nehezen, de tudok zsakolni, ami nagyon tetszik a kicsikbol allo kozonsegnek. Ha idot kerek pihenni, ekkor elkezdenek csikizni en meg vissza oket.

Mindent osszefoglalva olyan erzesem van, mintha nyaralnek egy nagy kempingben. Minek neve egyebkent Stella Maris village es General Santos nevu varosban van a Fulop-szigeteken. Igy nez ki nyugatrol:

Ez itt a haz, ahol lakom Gloriaval, Lalaval (lanya), es Mamaval (anyuja):

Ez meg itt a szomszed, ezt latom az elozo kep foteljeben ucsorogve:

Utcakep:

Utcanev:

Helyi bolt:

A kosarlabda palya:

Az ingatlan projectet roviden ossze tudom foglalni: nincs nagy elorelepes. Eddig meg nem volt szerelem-elso-latasra telek, haz, barmi.